Razgovor sa suradnikom:Dubaduba/PATANDZSALI
Dodaj temuPATANDZSALI:
AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE
I. A RÉVÜLETRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ
1 Íme az Igázás tana:
2 Az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása.
3 Akkor a Látó igazi mivoltában megmarad.
4 Máskor a rezdülések alakját veszi fel.
5 Az ötféle szenves vagy szenvtelen rezdülés:
6 a megismerés, a tévedés, a képzelgés, az elalvás és az emlékezés.
7 A megismerés formái: a tapasztalás, a következtetés és a Hagyomány.
8 A tévedés félreértés, ami nem ezeken a formákon alapul.
9 Tárgyak híján szavakat, ismereteket kerget a képzelgés.
10 A nemlét felé irányul az elalvás rezdülésének támasztéka.
11 Az emlékezés a már megtapasztalt megtartása.
12 Gyakorlás és vágytalanság bírja le őket.
13 A gyakorlás: arra törekedni, hogy állandósuljon a lebírtság állapota.
14 Ez azonban csak hosszú idő múlva, szakadatlan, áldozatos buzgalommal, fokozatosan szilárdul meg.
15 A vágytalanság uralt összhang, a látott és hallomásbóli érzékletek nem szomjazása.
16 Ennek legfelső foka – felfogván az Embert – a minőségek iránti szomj megszűnése.
17 A ráismerő révületben gondolkodás, bizonyság, üdvözültség és önmegélés követik egymást.
18 A megszűnés elfogadását gyakorolja a másik, aminek során csak az ösztönök maradnak.
19 A természetbe oldódott testetlenek lét felé irányulásával szemben.
20 Az előbbit hit, bátorság, jelenlét, révület és felismerés előzi meg.
21 A megszállottakhoz áll közel,
22 de még náluk is különböző, enyhe, közepes vagy eluralkodott mértéke szerint,
23 illetve az Úrnak való odaadás alapján.
24 A szenves cselekvés termései és hajlamai által sebzetlen, megkülönböztetett Ember az Úr.
25 Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan.
26 Ő az elődök mestere is, mert nem korlátozza az idő.
27 Ő hallatszik a Morajlásban.
28 Ezt zengetve élhető át Annak értelme.
29 Innen az ember önmagára lel, és az akadályok is megszűnnek.
30 Betegség, konokság, kételkedés, hanyagság, restség, féktelenség, szétszórtság, felszínesség és állhatatlanság a tudatot eltérítő akadályok.
31 Szenvedés, rosszkedv, tagok rángása, sóhajtozás jár azzal, ha eltérített.
32 Ezek elhárítása végett az egyvalóságot kell gyakorolni.
33 A tudat akkor tisztul le, ha szeretetet, türelmet, derűt és elnézést gyakorol az örömteli és szenvedésteli, helyesnek és helytelennek minősített tapasztalások iránt.
34 Vagy kilövellve megtartott lélekzéssel.
35 Az elme megállapodásához vezet az is, ha létrejön tárgyra irányuló működése,
36 illetve gondtalan, tündökletes működése,
37 illetve a vágytalanul tapasztaló tudat,
38 illetve az álom és elalvás ismeretére támaszkodó tudat.
39 A bármiben való elmélyedés által is.
40 A legparányibbtól a leghatalmasabbig terjed ennek uralma.
41 Az eggyéválás az az állapot, amikor a megtapasztaláskor rezdületlen tudat annak színét veszi fel, amin nyugszik, miként a tiszta kristály.
42 A töprengő eggyéváláshoz szó, jelentés, ismeret és képzelgés keveredik.
43 Amikor az emléktisztulásban az önforma mintegy kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog: ez a nem töprengő eggyéválás.
44 Ez egyben a rejtett tárgyú, bizonyossággal bíró és bizonyossággal már nem bíró eggyéválás magyarázata is.
45 A rejtett érzékvilágnak a jeltelen a vége.
46 Ez még csak a maggal bíró révület.
47 A bizonyosság nélküli elmélyedés gyakorlatában letisztul az önlélek.
48 Itt van a rendet hozó Felismerés.
49 Ennek tárgya más, mint a hallott vagy kikövetkeztetett felismerések, mivelhogy más célt tűzött ki maga elé.
50 A belőle születő ösztönzés minden más ösztönt lenyűgöz.
51 Lebírva ezt is, mindent lebírni. Ez a magnélküli révület.
A jóga tudatállapotainak és a szánkhja lételméleti fogalmainak összefüggései:
II. A MÓDSZEREKRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ
A TETTEKBEN VALÓ IGÁZÁSRÓL
1 A tettekben való Igázás: kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.
2 Célja a révület átélése és a szenvek gyengítése.
3 A szenvek: tudatlanság, önösség; vágy, viszolygás és kapaszkodás.
4 A tudatlanság a többi mezeje, amelyek szunnyadók, gyengék, gátoltak vagy felgerjedettek.
5 A tudatlanság: öröknek, tisztának, örömtelinek, léleknek fogni fel a mulandót, tisztátalant, szenvedéstelit és lélektelent.
6 Az önösség: egylényegűnek vélni a Látó és a látás képességét.
7 Örömre hajlás a vágy.
8 Szenvedésre hajlás a viszolygás.
9 Önlényeg hordozza a kapaszkodást, s így még az őt tudatosítóhoz is hozzátapad.
10 A rejtett szenvek ellentevékenységgel kerülhetők el.
11 Ha már rezdülésekké váltak, akkor elmélyedéssel.
12 A cselekvés hajlama szenvekből gyökérzik. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben.
13 Ameddig megvan ez a gyökér, addig a gyümölcse: születés, élet és élmény.
14 E gyümölcsök hűsítők vagy hevítők, helyes vagy helytelen okságuk szerint.
15 A különbségtevőnek azonban mindez csak szenvedés, mert a változások, az égető vágy és az ösztönzések mindig szenvedéssel járnak, valamint a minőségek ellentétes rezdülései miatt.
16 A jövendő szenvedés kerülhető el.
17 A szenvedés okát kell elkerülni, a Látó és a látvány összekötözöttségét.
18 A látványnak láttatás, tevékenység és állandóság a jellemzői, lételem és képesség a lényege, célja pedig az élmény vagy a megváltás.
19 Megkülönböztetett, meg nem különböztetett, csak jelekből következtetett és jeltelen a minőségek tartományai.
20 Bár a Látó tiszta látás csupán, helyes irányultsággal meglátható.
21 Az ő célja a látvány lényege.
22 Ha a látvány a célját bevégzett számára el is tűnik, teljesen mégsem tűnik el, mert fenntartják a többiek.
23 Az összekötözöttség oka az, hogy a Gazda a birtok erejét önmaga erejével azonosnak fogja fel.
24 Ennek oka a tudatlanság.
25 Ha ez nincs, nincs az összekötözöttség sem. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága.
AZ ELHAGYÁSRÓL
26 Az elhagyás eszköze: folytonosan meggyőződni a különbségről.
27 Ez hét szinten át a legmagasabb Felismeréshez vezet.
1. Elkülönülés a lételemektől, vagyis az objektív világ hitének eltűnése.
2. Függetlenedés a képességektől, vagyis a külső világ szomjazásának kihunyása.
3. Az érzékterületek leválása, vagyis a képzeletműködéssel való azonosulás megszűnése.
4. Az ész megkülönbözetése, vagyis nem azonosulás a gondolatokkal.
5. Elkülönülés az énképzettől, vagyis az énség, a személyiség kioltása.
6. Az Eszmélet és az Ember megkülönböztetése. Ezen a szinten a Szemlélő már nem „tud” önmagáról.
7. A Természet és az Ember végső megkülönböztetése, a Látó egyedül-valósága.
AZ IGÁZÁS TAGJAIRÓL
28 Ha állandósulnak az Igázás tagjai, akkor a tisztátalanság eltűnik, és a megkülönböztetésig sugárzik a felismerés.
29 A nyolc tag: magatartás, erény, ülésmód, lélekzetvezetés, visszavonultság, figyelem, elmélyedés, és révület.
30 A magatartás: ártatlanság, igazság, igénytelenség, tanítványság, nincstelenség.
31 Ennek érvénye nagy fogadalomként mindenkire kiterjed, származástól, helytől, időtől és alkalomtól függetlenül.
32 Az erények: tisztaság, elégedettség, kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.
33 Ártalmas gondolat esetén az ellentétét kell átélni annak.
34 Az olyasféle gondolatoknak mint az ártás, mindig sóvárgás, düh vagy elvakultság az előzménye. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket. Ezért kell átélni ellentétüket.
35 Az ártatlanságon alapulók környezetében megszűnik az ellenségeskedés.
36 Az igazságon alapulóknak a tettek gyümölcse felkínálkozik.
37 Az igénytelenségen alapulók minden értéket elérnek.
38 A tanítványságon alapulók bátorságot nyernek.
39 A nincstelenségben szilárdak ráeszmélnek arra, hogy mit is ér a születés.
40 A tisztaságból következik az öntag szemérme, és a másokkal való nem közösködés.
41 Valamint a szellemi tisztaság, a jóindulat, az egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és az önmagára látás képessége.
42 Az elégedettségből a legfőbb boldogság elnyerése.
43 A kiégetésből – a tisztátalanság eltűnése miatt – a testi és képességbeli beteljesedés.
44 Az önátlépésből a kívánt istenséggel való kapcsolat.
45 Az Úr iránti odaadásból a révület beteljesedése.
46 Az ülésmód szilárd és örömteli.
47 Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyéválásból fakad.
48 Ettől fogva nem zavarnak többé a kettősségek.
49 Ha ez megvalósul, akkor következik a lélekzetvezetés, a sóhajtozás menetének visszafogása.
50 A lélekzetvezetés hosszantartó és finom. Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított. Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be.
51 A negyedik rámutat a külső és belső érzékvilág kapcsolatára.
52 Ettől fogva eltűnik a fény takarója,
53 és az ész képessé válik a figyelemre.
54 A visszavonultság az az állapot, amelyben a képességek nem kötődnek önnön tárgyaikhoz, hanem a tudat önformájához hasonulnak.
55 Ebből valósul meg a képességek fölötti tökéletes uralom.
III. A HATALOMRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ
AZ ÖSSZPONTOSULÁSRÓL
1 A figyelem a tudat helyhez kötése.
2 Az elmélyedés az, ahol a tudat azonosul önmaga tárgyával.
3 A révület az, amikor a tudat önformája kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog.
4 Az összpontosulás az előbbi három együttese.
5 Felviláglik a felismerés, ha ez győzelemre jut.
6 Ám csak fokozatosan valósítható meg.
7 Ez a három tag belsőbb az előbbieknél,
8 a magnélküli révülethez képest azonban külső tagok csupán.
9 A lebírtságba váltás az az állapot, amelyben a mozdulás ösztönzései háttérbe szorulnak, a lebírás ösztönzései pedig előtérbe lépnek. A tudat ekkor a lebírás pillanatát próbálja megragadni.
10 Ha ez ösztönössé válik – elcsendesült áramlás.
11 A révületbe váltás az az állapot, amelyben a tudat bármiért valósága eltűnik, és felbukkan az egyhegyűség.
12 Az egyhegyűségbe váltás az, ha a lebírás küzdelme elcsitult, a révület folyamata állandósult, s e kétféle irányulás kiegyenlített.
13 Ez érteti meg a lételemek és a képességek síkján végbemenő, törvényt követő, ismérves és alaponálló változásokat is.
14 A törvényt követő változások az elnyugvás, a felbukkanás és a lappangás rendjét követik.
15 Ha más lenne a sorrend, más lenne a változás.
16 A háromféle változásra összpontosulva megismerhető a múlt és a jövő.
17 Zavar van abból, hogy a szavak, jelentések és irányultságok egybemosódnak. Szétválasztásukra összpontosulva minden lény kiáltása megismerhető.
18 Az ösztönzéseket nyilvánvalóvá téve megismerhető az előző születés.
19 Irányultságait megjelenítve megismerhető a másik tudat.
20 Ám támasztéka nem, mert nem az volt az összpontosítás tárgya.
21 A testi formára összpontosulva, ha annak megragadtató ereje megállított, elérhető az elrejtezettség, mivel ekkor a látáshoz nem kötődik a láttatás.
22 Ezzel elmondtuk a hallás és a többi érzékelés síkján való elrejtezettséget is.
23 Meglépett vagy meg nem lépett a tett. Erre összpontosulva – illetve az előjelekből – megismerhető a végzet.
24 A szeretetre és a többire összpontosulva erők nyerhetők.
25 Az erőkre összpontosulva az elefánt és hasonlók ereje.
26 A megjelenés megvilágítására helyződve megismerhető a rejtett, a közvetett és a távoli.
27 A Napra összpontosulva megismerhető az eleven világ.
28 A Holdra összpontosulva megismerhető a csillagzatok rendje.
29 A Sarkcsillagra összpontosulva megismerhető a csillagok járása.
30 A köldök körzetében összpontosulva megismerhető a testiség rendje.
31 A torok-kútban: az éhség és szomjúság megszűnése.
32 A teknőc-érben: megszilárdulás.
33 A fejcsúcs tündöklésében: a beteljesedett látás.
34 Mindez elérhető közvetlen szembesülés által is.
35 A szívben maga a tudat válik megérthetővé.
36 Másértvalóságból lesz az élmény. Ez olyan irányultság, amely a Világost és az Embert összekeveri, holott azok végképp különbözők. Az önmagáért-valóságra összpontosulva megismerhető az Ember.
37 Onnantól a közvetlen szembesülésből fakadó hallás, érzés, látás, ízlelés és szaglás jut győzelemre.
38 Ezek rossz tünetek a révületben, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek.
39 Kóborlásának megtapasztalása és az őt megkötő okok fellazítása teszi lehetővé a tudat más testbe lépését.
40 A fellélekzés feletti uralom után nem rekeszt meg víz, mocsár, tövisbozót és hasonlók, továbbá megvalósul a felemelkedés.
41 Az összelélekzés feletti uralom után: fellobogás.
42 A hallás és az űr kapcsolatára összpontosulva isteni hallás érhető el.
43 A testbéliség és az űr kapcsolatára összpontosulva, és tollpihekönnyű eggyéválásból: az űr átjárása.
44 A nagy testetlenség az az állapot, amelyben külső hatásra nem képződik többé rezdülés. Itt tűnik el a fény takarója.
45 Arra összpontosulva, hogy az önformájában durva valójában a rejtettből fakad, elérhető a lételemek feletti győzelem.
46 Ebből következik a parányivá válás és a többi képességek, a test jelességei, valamint az, hogy nem sújtanak többé a létesülés törvényei.
47 Formai kecsesség, erő és gyémántkeménység a test jelességei.
48 Arra összpontosulva, hogy az érzékelés önformájában valójában az önösségből fakad, elérhető a képességek feletti győzelem.
49 Ebből következik az ész gyorsasága, a szervektől független létezés és az Ősanyag feletti győzelem.
50 Csak az áll az egész lét felett, és az éri el a mindentudást, aki arra is rálát, hogy más a Világos, és más az Ember.
51 Aki még ebben is vágytalan, az Egyedülvaló, mert a rossznak írmagját is eltünteti.
52 Ha tisztségbe hívják, nem ragaszkodik, és nem bízza el magát, hiszen nem-vágyottal foglalatoskodik.
53 A pillanatokra és azok sorrendjére összpontosulva megvalósul a különbségtevésből születő Felismerés.
54 Azután szembetűnik a keletkezés, jelleg és hely szerint meg nem különböztetett, hasonló jelenségek mássága is.
55 A különbségtevésből születő Felismerés megváltó, közvetlen az egész érzékvilágot felöleli, minden körülményeivel együtt.
56 Az Egyedülvalóság az az állapot, amelyben egyaránt megtisztul a Világos és az Ember.
IV. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ
A BETELJESEDÉSRŐL
1 A beteljesedést születés, növényi szer, ige, kiégetés és révület szüli.
2 Másik létállapotba születés a Természet betöltöttségéből következik.
3 A kiváltó nem az igazi ok, bár a Természet gátjait átszakítja, miként a földműves.
4 Egyedül az önösség alakítja ki a formáló tudatállapotokat.
5 A sokféle működésben egy tudat az oka a többinek.
6 Ezek közül az elmélyedésből születő tudat nem hajlamosít.
7 Az Igázó tettei nem feketék és nem fehérek, míg másoknál háromfélék.
8 A háromféle tettekből csak a termések minőségének megfelelő benyomások nyilvánulnak meg.
9 Bár a tettek és benyomások között keletkezési helyüket és időpontjukat tekintve látszólag nincsen összefüggés, mégis összetartoznak, mert egylényegű az ösztönzés és az emlékezés.
10 És ezek kezdet nélküliek, mert a sóvárgás örök.
11 Az ok és a gyümölcs, a hajlam és annak támasztéka összetartoznak. Ezért ha ezek megszűnnek, megszűnnek az ösztönzések is.
12 A múlt és a jövő magából adódik, mivel a dolgok útja megtörik.
13 A dolgok lényegük szerint megnyilvánult vagy rejlő minőségűek.
14 A dolgok önazonossága a változások egyazonosságából következik.
15 Ha egy dolog változatlan, a tudatállapotok különbözősége szerint különböztetődik meg tapasztalása.
16 Ha egy dolog nem egy tudat függvénye, hogyan lehetne megismert?
17 Tekintve, hogy a dolog beárnyékolja a tudatot, az egyszerre lesz megismert és meg nem ismert.
18 A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik.
19 Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány.
20 És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként.
21 Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés.
22 Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját.
23 A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való.
24 Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik.
25 A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése.
26 Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat.
27 Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak.
28 Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban.
29 Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet.
30 Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések.
31 Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár.
32 Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér.
33 És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható.
34 Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása.
Započnite raspravu o stranici Suradnik:Dubaduba/PATANDZSALI
Na stranicama za razgovor raspravljamo kako se može unaprijediti Wikibooks. Ovdje započnite raspravu o poboljšanjima na stranici Suradnik:Dubaduba/PATANDZSALI.